„Ügyes vagy, jól csináltad”, mondja a gazdi, megsimogatja kedvence fejét, majd egy kivételesen finom falattal nyomatékosítja az elhangzott mondatot. Ezáltal megerősödnek azok az idegrendszeri kapcsolatok, melyek révén az elvárt, és jutalmazott viselkedés a jövőben gyakoribbá válik. Számos híres állatkísérlet (és persze a mindennapi tapasztalat) támasztja ezt alá.
Nincs ez másként az embernél sem. „Ha jó leszel, sok csokit hoz majd a Mikulás.” Vagy kicsit árnyaltabban fogalmazva: „A Mikulás a jó gyerekek csizmájába édességet tesz, a rosszakéba meg virgácsot.” Melyik gyerek szeretné, ha december 6-án virgács éktelenkedne a gondosan kikészített lábbeliben?
Mind a jutalmazás, mind a büntetés része, eszközei a nevelésnek, az arányokban, a módszerekben azonban jelentős különbségek lehetnek. Sokféleképpen jutalmazhatunk. Az édesség, az étel talán a legkézenfekvőbb. De ugyanígy jutalom lehet a közösen, tartalmasan eltöltött idő. Vagy az elért eredmények elismerése. Egyik kliensem például elmesélte, hogy (egyébként nem könnyű) gyerekkorából a legkedvesebb emlékei közé tartozik az, amikor édesapja a munkából hazaért, leült vacsorázni, ő pedig a térdére ült, és miközben beszélgettek, kapott egy-egy „katonát”. Ettől a kedves jelenettől persze hosszú az út az evészavar kialakulásáig, sok kedvezőtlen körülmény együttes hatása szükséges még.
Az életkor növekedésével, a felnőtté válással párhuzamosan mindenki kialakítja saját jutalom- és büntetésrendszerét. Ebben a szülői minták óhatatlanul komoly szerepet játszanak. Akár úgy, hogy a felnövekvő gyerek átveszi azokat, akár úgy, hogy kategorikusan elutasítja őket.
Az iskolában eltöltött nehéz nap, a rengeteg stressz után jutalomértéke lehet egy fagyinak, egy tábla csokinak. Mert kibírtam a napot. Az étel kitüntetett szerepet játszik a stressz oldásában. Már csak azért is, mert az éhség önmagában véve is stresszforrás. Ezen kívül számos tényező válthat ki stresszállapotot: veszteségek, túlhajszoltság, kirekesztettség, magány. A lista távolról sem teljes. „Gyere, üljünk be valahová, kapjunk be/igyunk meg valamit”, hív a barát, és az étel (ital), a beszélgetés, a meghallgatás szinte mindig segít. A kalóriák elfogyasztása azonban visszafordíthatatlan, és emiatt gyakran alakul ki bűntudat, különösen serdülőkorban, amikor az énkép változóban van, az önbizalom gyakran meginog. Ilyenkor juthat szerephez a média, amely elmondja, és meg is mutatja, milyennek kellene lennie az emberi testnek. A számítógéppel manipulált képek elérhetetlen tökéletességet közvetítenek, mely valójában nem létezik. Mégis, a legtöbben ehhez hasonlóvá szeretnének válni, miközben észre sem veszik, hogy a környezetükben tulajdonképpen senki nem ilyen. A kontrollvesztett falásrohamok általában otthon következnek be, amikor valaki épp egyedül van. Kiváltója több dolog is lehet: kimerültség, szomorúság, magány, szorongás, negatív gondolatok. Ha az ilyenkor kialakuló negatív lelkiállapot oldására nincs más a „fegyvertárunkban”, csak az étel, akkor könnyű eljutni a féktelen zabáláshoz. Kijózanodáskor általában felébred a bűntudat, és kézenfekvő megoldásnak tűnhet a hányás vagy a hashajtózás, esetleg a mértéktelen testedzés. Vagy marad a bűntudat, a gyarapodó kilók, majd később az elhízás okozta betegségek.
Mindenkinek az életében előfordulnak olyan helyzetek, időszakok, amikor az aktuális stressz szinte elviselhetetlen mértékű. Nem az a baj, ha egyszer-egyszer engedünk a kísértésnek, és finom falatokkal nyugtatjuk meg magunkat, a gond akkor kezdődik, ha nincs más, és ez szokássá, jól begyakorolt rutinná válik. Sokat ront a helyzeten, ha internetezéssel, tévézéssel kapcsolódik össze, ilyenkor az utóbbiak önmagukban is képesek kiváltani egy-egy túlevéses epizódot. A stressz hatékony enyhítésére számos egyéb módszer is rendelkezésre áll: az intenzív testmozgás, beszélgetés egy jó baráttal, családtagokkal, különféle közösségi élmények, a nevetés, a játék, egy olyan hobbi, amiben valaki ki tud teljesedni, különféle gyógynövények, aromaterápia. Sokszor tud segíteni az egyszerű légzéstechnika is. Vagy egy háziállat, akiről muszáj gondoskodni, aki rendszerességre szoktat, és mindenképp enyhíti a magány érzését. Súlyosabb esetben érdemes szakemberhez fordulni, aki relaxációs technikákkal és más módszerekkel segít túljutni a nehéz perióduson.
