Önértékelési problémák
Az énkép jelentősége és formálódása
Az önmagunkról alkotott kép – vagyis az énkép – alapvető szerepet játszik abban, hogyan boldogulunk az élet kihívásaival. Ha reálisan látjuk saját erősségeinket és gyengeségeinket, magabiztosabban, kiegyensúlyozottabban és rugalmasabban tudunk reagálni a különböző helyzetekre. A valóságnak megfelelő énkép tehát kulcs a sikeres problémamegoldáshoz és a harmonikus kapcsolatok kialakításához.
Az énkép alakulása gyermekkorban
Az énkép már a gyermekkorban elkezd formálódni, és folyamatosan változik, csiszolódik. A szülői visszajelzések, a kortárs kapcsolatok, valamint a tanulmányi és közösségi élmények mind jelentős hatással vannak arra, hogyan látja magát a gyermek.
Pozitív megerősítések esetén az énkép általában stabilabb és egészségesebb, azonban a negatív visszajelzések, bántó kritikák vagy elutasító környezet torzíthatják a gyermek önmagáról alkotott képét.
A torzult énkép következményei
Ha az énkép jelentősen eltér a valóságtól, az bizonytalanságot, önbizalomhiányt vagy éppen túlzott önértékelést okozhat. A torzult énkép gyakran vezet:
- önértékelési problémákhoz,
- szorongáshoz,
- nehézségekhez a társas kapcsolatokban,
- fokozott érzékenységhez a kritikával szemben.
Hogyan korrigálható a sérült énkép?
A torzult énkép javítása sokszor hosszabb folyamat, hiszen a gyermekkorban kapott negatív hatások mély nyomot hagyhatnak. A helyreállításban segíthetnek:
- önismereti gyakorlatok,
- pszichológiai támogatás, terápia,
- pozitív és támogató emberi kapcsolatok,
- reális visszajelzések és fokozatos önbizalomépítés.
