Az asszertivitás összefüggésben áll a szociális kompetenciával. A szociális kompetencia egy készséget jelent, melynek birtokában az ember viselkedése embertársaival hatékony és sikeres lesz, ennélfogva önértékelése javul, szorongása társas helyzetekben csökken, ettől magabiztosabbá válik, ez pedig záloga a további sikeres viselkedésnek.
Ellenkező esetben a társas helyzetekben ügyetlenül, esetlenül mozog, a vele történteket kudarcként éli meg, amitől önértékelése romlik, szorongása erősödik, bizonytalanná válik, ez pedig további kudarcok forrása lesz, és kialakul egy ördögi kör.
Aki kompetens módon viselkedik, az nyíltan kifejezi igényeit és szükségleteit, pozitív és negatív érzéseit, és mindezt olyan módon teszi, ami a másik számára is elfogadható. Fontos számára a kölcsönösség és a kapcsolat fenntartása. Saját szempontjait őszintén, szorongások nélkül közli, de nem törekszik mindenáron érvényesülésre, nem akar mások felett uralkodni.
Miért fontos az asszertív viselkedés?
Több kutatás is foglalkozott azzal, milyen következményei vannak az alacsony asszertivitásnak, és összefüggéseket találtak a gyomor- és emésztőrendszeri, továbbá a daganatos megbetegedések kórképeivel, a párkapcsolati és munkahelyi problémákkal, de szociológiai – nemzeti sajátosságokat is feltártak. Láthatjuk tehát, hogy az asszertivitás, az asszertív kommunikáció elsajátítása az élet minden egyes területén szerepet játszik.
A munkahelyen az asszertivitás legfontosabb célja, hogy erősítsük az egymásba vetett bizalmat, megoldhatóvá tegyük munkahelyünk emberi problémáit, ki tudjuk fejezni önmagunkat anélkül, hogy ezzel megsértenénk magunk vagy mások jogait.
Egyúttal mindig hagyunk nyitott ajtókat magunk mögött, mert mindig több lehetőség van a problémák megoldására, mint amit az adott helyzet első látásra sejtet.
Ha nyíltan és egyértelműen fejezzük ki magunkat, akkor az emberek hozzászoknak, hogy bízhatnak bennünk, nem kell hátsó gondolatoktól tartaniuk.
Az asszertív embert megbecsülik nyíltsága, érthetősége, egyenessége miatt.
Az asszertív viselkedés fő jellemzői:
- – önkifejező
- – tekintettel van mások jogaira
- – őszinte
- – egyenes és közvetlen
- – ügyel mind a saját, mind a kapcsolat érdekeire
- – tanult, vagyis tanulható
- – aktív és kezdeményező
- – nehéz helyzetben maga és mások pozitív vonásait tartja szem előtt
- – az adott ember természetes jogait érvényesíti, anélkül, hogy kétségbe vonná mások jogait,
- – értékelésektől mentesen viselkedik, azaz nem címkéz embereket és viselkedéseket, kerüli az előítéleteket és a sztereotípiákat
- – akaratát, ellenérzéseit és érzéseit tisztán, egyenesen fejezi ki, úgy, hogy nem fenyeget és nem támad
- – képes a kompromisszumra
A metakommunikáció szerepe
Nemcsak az fontos, amit mondunk, hanem még inkább az, ahogy. Testünk elárulja, mennyire gondoltuk komolyan azt, amit mondtunk. Ha ellentmondás van szavaink és testbeszédünk között, embertársaink inkább hisznek az utóbbinak, hiszen tudatosan ezt sokkal nehezebben lehet befolyásolni.
Ezért az asszertív viselkedés része a meleg, nyugodt hang, a másik figyelmes meghallgatása, a szemkontaktus, valamint az egyenes testtartás.
Az asszertív jogok listája
(Alberti és Emmons, 1974)
- 1. Jogod van ahhoz, hogy megállapítsd, mi fontos neked és mi nem.
- 2. Jogod van ahhoz, hogy nemet mondjál anélkül, hogy bűntudatot éreznél.
- 3. Jogod van ahhoz, hogy hibát kövess el – és vállald a következményeket.
- 4. Jogod van ahhoz, hogy meghallgassanak és komolyan vegyenek.
- 5. Jogod van ahhoz, hogy megváltoztasd a véleményedet.
- 6. Jogod van ahhoz, hogy azt mondd: „nem tudom”.
- 7. Jogod van ahhoz, hogy amiért fizetsz, az meg is kapd.
- 8. Jogod van ahhoz, hogy ne képviseld az érdekeidet.
- 9. Jogod van ahhoz, hogy megbetegedj.
- 10. Jogod van ahhoz, hogy kérjed, amit szeretnél.
- 11. Jogod van ahhoz, hogy információt kérj szakmabeliektől, beleértve az orvosokat is.
A jogok ugyanakkor felelősséggel is járnak.
Felelősek vagyunk azért, hogy
- – elfogadjuk saját jogainkat és felelősségünket, egyúttal elismerjük másokéit
- – elfogadjuk azt, hogy másoknak is joguk van nemet mondani
- – felismerjük saját hibáinkat, okuljunk belőlük, ugyanakkor fogadjuk el, hogy mások is hibázhatnak
- – figyeljünk másokra, és komolyan vegyük őket
- – elfogadjuk, ha más megváltoztatja a véleményét
- – elfogadjuk, ha valaki azt mondja, „nem tudom”
- – megtegyük azt, amiért megfizetnek
- – figyeljünk arra, hogy ne okozzunk kárt másoknak vagy önmagunknak
- – elfogadjuk, hogy másoknak is joguk van ahhoz, hogy különféle szükségleteik és igényeik legyenek
- – elfogadjuk azt, hogy joguk van ezeket kérni, vagy éppen visszautasítani
- – elfogadjuk azt, hogy mások másképp látják a helyzetüket
- – használjuk azokat az információkat, melyeket kapunk, és továbbítsuk azokat másoknak, amennyiben ezt kérik
(Felhasznált irodalom: Perczel Forintos, D., Tringer, L. (1994). Az asszertív viselkedés és fejlesztésének lehetőségei, elméleti áttekintés. In: Psychiatria Hungarica, IX (6), 583-596.; valamint Asszertivitás és együttműködés Cegos Kft.)
