A fiatal anyák gyermekük születése után szinte kivétel nélkül átélnek bizonyos fokú lehangoltságot. Ennek számos oka van. Összefüggésbe hozható az ilyenkor bekövetkező hormonális változásokkal, hiszen például csupán az ösztrogénszint, ami a várandósság végén a normális érték sokszorosa, a szülést követően ennek töredékére csökken. Ugyanakkor nem szabad megfeledkezni arról sem (különösen az első gyermek esetén), hogy milyen hihetetlen mértékben alakul át a fiatal pár élete.
A baba teljes mértékben az anyára szorul, magatehetetlen, ha nem gondozzák, magára hagyják, elpusztul. Ez (főleg kezdetben) gyakorlatilag napi 24 órás elfoglaltságot jelent, hiszen a csecsemő éjszaka is felébred, csak fokozatosan szokja meg a nappal és éjszaka váltakozását, és mivel a gyomra is pici, kezdetben szüksége van még az éjszakai etetésre. A fáradtság, az alváshiány, az állandó készenlét következtében pedig az anya kimerülhet.
Kezdő anyukák gyakran küzdenek a szorongás érzésével: nem tudják, jól csinálják-e azt, amit tesznek, sokszor fogalmuk sincs, hogy a különféle szakkönyvek, szakemberek, rokonok olykor egymásnak ellentmondó tanácsai közül melyiket fogadják meg. A babának gyakorlatilag az egyetlen kommunikációs eszköze a sírás, mely számos dolgot jelenthet, és ezt a jelentést az anyának kell megfejtenie. Időbe telik, amíg megtanulja „dekódolni” ezt a nyelvet, és meg tudja különböztetni az éhség, a fájdalom, a düh, a félelem vagy éppen az unalom hangjait.
A mindennapi élet eseményei közül az etetés az, ami alkalmas akár kivételesen erős szorongás kiváltására, különösen akkor, ha a mérleg szerint a baba nem evett „eleget”. Pedig az ember nem gépként működik (pici korában sem), így aztán az étvágya sem egyforma. Felnőttként is, van, aki többször eszik keveset, mások inkább egyszerre nagyobb adagot. Az anyatej összetétele is változhat, így inkább csak hosszabb távon, mintegy egy hetes periódust alapul véve érdemes a súlygyarapodás miatt aggódni. Ez alól természetesen kivételt képeznek a nagyon kis súllyal, vagy valamilyen betegséggel született csecsemők.
Az esetek túlnyomó többségében ez az állapot mintegy két hét alatt rendeződik. Az anyák egy kisebb részénél azonban a szülést követő négy héten belül súlyos depressziós epizód alakul ki, mely jól megkülönböztethető az egyszerű levertségtől. Tünetei közé tartoznak az állandó szomorúság, gyakori sírás, az örömképesség elvesztése, a koncentrációs nehézségek, a túlzott ingerlékenység, az alvászavar, a fáradtság, az önvádak, a bűntudat, a jelentős súlyváltozás, és nem utolsósorban a halálvágy, az öngyilkossági gondolatok. A környezet számára sokszor érthetetlen ez az állapot, azonban semmiképp nem szabad félvállról venni, hiszen nem csupán az anyát veszélyezteti, hanem egyszersmind a kiegyensúlyozott anya-gyerek kapcsolatot, a kötődés kialakulását is.
Szerencsére nagyon ritkán, de előfordul az is, hogy a szülést követően az anya pszichotikus állapotba kerül, ennek jellemzői a különféle téveszmék, hallucinációk, melyek hatására akár kárt is tehet gyermekében.
A szülést követően kialakuló pszichés problémák tekintetében hajlamosító tényező a korábbi depressziós epizód, a nem megfelelő megküzdési stratégiák, az alacsony önértékelés. A betegen vagy valamilyen fogyatékossággal született babák édesanyjánál könnyebben következik be ilyen állapot. Védőfaktor lehet a támogató családi légkör, a kiegyensúlyozott, szeretetteljes párkapcsolat, a folyamatos fizikai és pszichés segítség. Az újszülött érkezése, bármily örömteli esemény, igen nagy alkalmazkodást követel a család valamennyi tagjától, elsősorban persze az anyától, akinek rövid idő alatt rengeteg új dolgot kell megtanulnia, miközben a körülötte élők többnyire természetesnek veszik, hogy ő erre képes. A fokozott fizikai terhelésen túl előfordulhatnak anyagi nehézségek is, és néha meginoghat a párkapcsolat stabilitása is.
Fontos, hogy ebben a kivételesen érzékeny időszakban a család fokozottan figyeljen az újdonsült édesanyákra, próbáljon megadni nekik minden tőlük telhető támogatást, ha pedig úgy érzik, valóban baj van, ne habozzanak szakemberhez fordulni.
